2010. augusztus 24., kedd

Távoli nagy utak

Nem tartozom azok közé a világjárók közé, akik kiolthatatlan érdeklődési vágytól fűtve, megnéznek minden műemléket, romot, múzeumot ("az LP-sek" : D ). Nem ez a fajta kíváncsiság lázít, hogy újra útra keljek. Az utazásban fedeztem fel a természethez fűződő erős vonzódásomat. A víz megnyugtat, a hegyek elbűvölnek, a különleges képződmények szinte térdre kényszerítenek, hogy meghunyászkodjak a világ elemeinek elrettentő ereje előtt, az élőlények megbabonáznak, a növények elámítanak….Nem tudom leírni, mi is ez. Szerelem. Természetfeletti erők vonzalma ez. Megfoghatatlan valami ejtett hatalmába. Ahogy tiniket egy sztárzenekar, ahogy hívőket egy vallás, ahogy zeneszerzőt a zene, ahogy orvost a gyógyítás láza, ahogy hegymászót a meghódítás vágya, úgy ragad magával a látni akarás és az átéltek katarzisa. Olyan hatással tud rám lenni egy vulkán, egy szurdokvölgy, egy havas orom látványa, mint valami kábítószer hipnotikus ereje, olyan érzelmi állapotba kerülök, amiben csak a gyönyör vesz körül és ezt nagyon kevés ember éli át. Ebből eredendően alig akad, aki megérti szenvedélyem, aki bele tudja élni magát egy-egy elbeszélésembe. Az utazással magam vagyok. Csak ő és én. A mi szerelmünk és a ránk legyintő emberek.

Gyávaságom és kényelmességem, sok csodás hely megismerését korlátozza. Sok országgal szemben több a kétségem, előítéletem, mint az akaraterőm. Amikor lemondok egy-egy régen áhított helyről különböző félelmeim miatt, akkor belátom, hogy nem vagyok én egy nagy utazó. Nincs bennem annyi elszántság, mint másokban, akik pakolják a hátizsákot és nekivágnak minden előre leszervezett dolog nélkül a kalandoknak. Csak a lelkem szárnyal az álmokon, és ahova a valóságban is eljutok, nekem az is nagy dolog, miközben tudom, hogy annyira kevés helyet láttam még. Ebben az is közrejátszik, hogy beszűkült a látóterem, mert egy ország teljesen rabjává ejtett és az oda ismétlődő visszatéréseim elveszik a lehetőséget más célok megismerésétől.

Így a távoli nagy utazásoknál, elriaszt a hosszú repülőút, a lehetséges betegségek, vagy éppen az azok elleni védőoltások szükségessége (amikkel nem akarom mérgezni a szervezetem), sok másik esetben félünk a háborútól, terrortól, belső mozgolódásoktól, vagy valamilyen állatoktól (párom a kígyóktól, én a pókoktól). „Ide nem megyünk, mert kitörhet a vulkán, oda nem megyünk, mert jöhet a tsunami, ide nem megyünk, mert kirabolhatnak és megölhetnek, oda nem megyünk, mert csak nomád módon lehet lakni…”

Mindig akadnak okok, amik visszatartanak, még a legnagyobb kíváncsiságunk ellenére is, így nagyon nehéz kiválasztani egy távoli úti célt.

Ezért lett a mi első távoli utazásunk célja Mauritius: ott nincsenek trópusi betegségek, nincsenek veszélyes állatok, kellemes a klímája, és az elképzelt, elvárt árkategóriánál sokkal kevesebb pénzért tudtunk odautazni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások, vagy amelyek egyáltalán nem tartoznak a témához vagy a blogba, automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről